Pilinszky, mindenkinek, aki kicsit nagyobb intenzitással érdeklődik a zIrodalom iránt, kötelező.
Kedvencem tőle: Tilos csillagon c. verse.
Alább olvasandó. Légyjó és puszillak.

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szorits merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott

Ismerem. Imádom. Pilinszky örök.
Kimondja a mindannyiunkban megbúvó kétséget, fájdalmat, bizonytalanságot. Beléd marnak a versei.

Hál'Istennek még nem is vált elcsépeltté és "divat"íróva, mint oly sok jó író, akiket "trend" olvasni, ha érted, ha nem. Nyilván ez nem az értő olvasókra vonatkozik, hanem a plebsre.