Visszaolvastam a nyaram.
Néha félek magamtól. Mondtak boszorkánynak már, sok minden másnak is, de néha még magam is nehezen hiszem el. Pedig legtöbbször annyira természetesnek érzem ezt a Sorsformálást, hogy a csodálkozás helyett csupán a magától értetődő beletörődés marad bennem.
Így kezdtük el,és így lett vége is. Ahogy én akartam. Szinte szóról szóra hallottam aznap éjjel azokat a szavakat, amiket akartam, úgy tett, ahogy szerettem volna - önhibáján kívül. Az elején úgy viszonyult az egészhez, ahogy valahol mélyen elterveztem. Mert az akaratnak, a gondolatnak teremtő ereje van, hiszem, vallom -élem. Egy-két momentum volt csupán más - ez elvárható volt a mindennapjainkat összekuszáló hóbortos varázslótól: hogy a kétszer kettő néha hatvanhat lehessen.
Vihar volt - vad és embertpróbáló. Szembenézni és bíráskodni. Legyőzni az észnek a szívet, tudatosan, eltökélten. Nem lehet az élet mindig egy vattacukorízű lányregény. Néha szentimentális versfolyam, olykor tömény realizmus, máskor érzelmileg túlfűtött romantika. As you like it. Most épp így.
Ahogy Márai is írta a fontos dolgok valójában mindig türelemjátékokból állnak. Ez is az volt, az is marad. A változásán nem az én, csupán az ő boldogsága múlik. Mert a manók belesimulnak az univerzumba, s nem törődnek sokáig olyan balga dolgokkal, mint a szomorúság. Mert a manók mindenben meglelik a pozitívumot. Mert a manók általában boldogok, s csak néha lesz csak egy cseppnyi keserűség, bánat a szájuk sarkán. Persze az is csak akkor, ha indokolt. Egy manó életében semmi sincs véletlenül.
---------------------------
Eltemetni élve magad - badarság. Így döntöttél, én csak az ásót adtam a kezedbe. Változni sosem késő. Ám a menyország a kapun túl van. Odavezettelek, s a kulcslyukon már ki mertél lesni. Büszke voltam. 
Gyermek vagyok, mégis törődésem egy anyáéval ért fel, aki Élni akart tanítani. Ahogy azonban egy kisgyermek nő, értelemszerűen okosabbnak hiszi magát, míg egyszer bele nem üti puha kis buksiját a falba. Akkor majd visszasírja a törődést, de egy jó szülő megbocsátja a makacsságot, s felejt. Mert ez a dolga. Vannak azonban különc gyerkőcök, akik felülnek egy fűzfa tetejére, s onnan tekintenek le dacosan, hogy akkor is ők tudják jobban. A baj csak az, hogy a fán egyedül csücsülnek. Hosszú távon nem izgalmas a világgal vívott harcban rájönni, hogy csak egy képzelt csatát vívnak, s azt is csak magukkal.
-------------------------
Még van, aki vár a fa alatt.
Visszhangot vert...