Egy blog, egy ember, egy élet. Kit érdekel, kérdezhetnétek?
Sajnos ki kell ábrándítsalak abból a tévhitedből, hogy senkit, hisz ha még mindig e sorokat olvasod, akkor Te is egy vagy azon emberek sorából, akik valami rejtélyes oknál fogva ide keveredtek. Ha ez volt első s utolsó látogatásod is egyben, akkor is köszönöm, hogy legalább ennyi fáradságot vettél, hogy beless egy Fekete Tündér mindennapjaiba. Lesznek, akiket előző blogjaimból már ismerek, barátaim, kedves ismerőseim. Lehet, hogy lesznek olyanok is akiket majd itt ismerek meg, s talán még barátságot is köthetünk, ha úgy érezzük szükségünk van egymásra... Minden pillanatunkban ott a lehetőség, én mindig nyitva tartom a szemem, hiszen azt szokták mondani, a szerencsére fel kell készülni, készen kell állni, hogy észrevegyük a lehetőséget, hogy boldogabbak legyünk. Csukott szemmel élni, olyan mintha lélekben már meghaltál volna...

Hogy mi lesz itt? Minden, ami én, mi, Ő vagy épp ami Te, ha épp úgy adódik. Nevetések, boldogság egy csepp bolondsággal fűszerezve. Egy-egy könnycsepp is hullik majd a klaviatúrára, hisz akármennyire is pozitív kis lény vagyok, néha a nap is elbújik a felhők mögé, hogy aztán teljes pompájában újra megjelenjék... A muzsika is kiszűrődik a kuckóm falán kívülre, néha egy-egy könyv lapjainak suhogását is hallhatod. Néha azt hiszed, hogy nem érted mi zajlik odabent, de ha igazán figyelsz legalább egy kis szeletét Te is átérezheted. Olykor a forralt bor nosztalgikus illata megcsaphatja orrod, máskor pedig a gyertya ablakon átszűrődő pislákoló lángjára lehetsz figyelmes. 

Néha fájni fog, néha pedig boldogsággal eltölteni. Lesz olyan, mint a Kisherceg s a róka kapcsolata, "minden áldott nap egy kicsit közelebb", lesz olyan ami régi s lesz olyan, ami még ismeretlen, barátságok, család, szeretet és persze a nagy érzés, amiről mindenki ódákat zeng, de közben nyomorba is dönti az emberiséget...  Lesz szabadság és függés, kötelességtudat és lázadás, lesznek remények és álmok... semmi és minden egyszerre.