Ákos: Hello

"Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható."

"Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok..."

---------------------------------------------------
Közben már nyílnak, vagyis csak nyílnának az új ajtók, de én nem akarom látni, ahogy az ajtók kitárulnak. A hangjukat hallom. Jóleső érzéssel tölt el, de nem boldogít. Csak egy-egy percre. Talán. Szépek. Csillognak. Hívnak. Ezt látom csukott szememen át is. De nem kellenek. Most nem. Nekem a félig nyitva hagyott régi, ütött-kopott, nyikorgó vaskapum kell, amit épp a rozsda emészt. És nemcsak a kaput.
---------------------------------------------------

Egy levél. Boncza Berta Tabéry Gézához 1910-ből:

 

"Kis fiú! - Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok, szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett, aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek; de aki önző, mint minden ember. Az, hogy szeretlek, talán az is önzés. - Érzem, hogy szeretetre van szükségem, és érzem, hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem megadni. - Te vagy az első férfi, érted, az első, akiben megtaláltam a nagy csodát. A lelkedet imádom, érted, de nem lehet, nem szabad, az én szabaságomnak korlátai vannak, csak gondolataim, az érzéseim szabadok... Ne nézd azt, hogy nyomorult vagy, én is az vagyok, nézz előre küzdjünk egymásért, és ha nagyon elfáradsz, ha belesüllyedsz az élet piszkos realizmusába, én mindig melletted leszek, mint az inspirációd... Édes, kis szomorú, sápadt diákom, érezned kell minden szavamban, hogy végtelenül szeretlek,hogy nem akarlak elveszteni. Minden pillanatban Veld vagyok és azzal, hogy kutyámmá tettelek, érzed -e, hogy istenem vagy."

Memories:

 

B.B- Induljon a banzáj (live)
A kezdet kezdete után pár évvel... egy új Kezdet.

Ákos: Valami véget ért  
A Miénk (volt)... Mi választottuk. A számot. A Sorsunkat is. Talán.
The End? It can't be... It isn't. I know...