Neked ragyogunk, mint gyémánt, az éj láncán
Hogy is élvezné a napfényt az, aki a Holddal él?
Más nincs, csak az éjszakánk, áron alul mért adnánk?
Csillagok idején veled leszek én, legyen, ahogy választod
Nem lehetsz az enyém, hazug a remény, szíved soha nem adod,
Nincs szerelem és nincs más szabály: sose sírhatsz, ha fáj…
Lucy: Egyszer beköszön egy angyal az álmomból
Ragyog valahol egy hajnal, mely rólam szól
Nellie: Csoda velünk sosem történt, angyal sosem járt közénk,
Itt legalább létezel, vár, ami vár, ébredj fel!
Lucy - Nellie: Csillagok idején veled leszek én, legyen, ahogy választod
Lángolunk te meg én, sehol az erény, leveszed az álarcod
Nincs szerelem és nincs más szabály: sose sírhatsz, ha fáj…
Rosie: Repülés, zuhanás, belehalsz, mint más…
Jennie: Hova vágysz? Mondd, egyedül mért szállsz?
Flossie: Mire jó a repülés, ha soha célt nem érsz?
Evelyn: Hát ne ígérj, és ne remélj - a napokat éld túl!
Nancy: Mert nem vagy rossz, és nem vagy jó - éld túl!
Mary: Nincs is más, csak zuhanás…
Lucy: Hát mire jó a szív?
Lányok: Repülés, zuhanás, halott minden szív…
Csillagok idején veled leszek én, legyen, ahogy választod
Lángolunk te meg én, sehol az erény, leveszed az álarcod
Nellie: Eltemetem a sok száz reményt…
Lucy: Nem feledem a forró napfényt…
Lucy - Nellie: Nincs szerelem és nincs más szabály: sose sírhatsz, ha fáj…
Kinek szólnál, ha fáj?
Nem is fáj már, úgy fáj…"
Jekyll és Hyde
Boldog, agyalós, carpe diemes, várakozós, pillangó felszáll a virágról, pillanatmegragadós, a jövőt nem tudós- de nem is érdeklős, tanulós-fáradós, Clasht és HIM-et hallgatós, rajzolgatós, rajzórán versírós, néha nagyon bolondos, rózsaszín felhős fekete viharfelhőkkel tarítva.
Visszhangot vert...