Hihi, ezt a verset is épp mostanában olvastam, meg a Vadkacsát is mostanában láttam a Katonában, meg Márai Sándort is mostanában olvastam. Ezek teljesen véletlen egybeesések. Ha a te blogodat olvasom, olyan érzés, mintha teljes lenne a műveltségem. Pedig nem.

Véletlenek nincsenek. Ez maximum a hasonló ízlésről árulkodhat.

Nagyon relatív szerintem a műveltség, nincs is olyan, hogy teljes műveltség, mert minél többet tud az ember, annál jobban belátja, hogy mennyi minden van, amit még el lehetne, el kellene sajátítania. Viszont azokat az embereket mindig is csodáltam, akik a különböző vetélkedők folyamán bizonyítják, hogy ők irodalom, művészet témában épp annyira jártasak, mint a fizika, sport, számítástechnika, földrajz világában. Hatalmas respect nekik.

Hát persze, hogy nincs olyan, hogy teljes műveltség, az csak egy idea.
Én azokat az embereket is csodálom, akik nem sok mindenhez értenek, de azt a keveset szeretik. Meg a többi embert is. És ha már a csodálatnál vagyunk: szerintem a művészet befogadása egyszerűen élvezet és kész. A több műveltséget pedig arra kell használni, hogy további művek befogadására váljunk alkalmassá általa, tehát a további örömökért. A művészet befogadásában nagyon nagy élvezet rejlik.

Ehhez mit szólsz, egyetértesz?

Nem akartam kötözködni, még ha úgy is tűnt.

Ezzel teljesen egyetértek. A művészet befogadása élvezet, és mint minden élvezetben ott az önzés. Valahol mélyen minden ember önző, és olyankor érzed kiteljesedni magad, mikor megnézel egy filmet, meghallgatsz egy zeneművet, elolvasol egy könyvet, mert megvan a "csak nekem, csak most jelenti ezt" illúzió. Elsőre nem az alkotóra gondolsz, hogy benne mi játszódott le, hanem hogy te hogyan élted meg. Pont ez a szép benne...

Valahogy sosem értettem meg, hogy lehet művészet nélkül létezni. Nincs meg az a plusz, amitől azt érzed, hogy több lettél, ami égig emelne, ami katarzis élményt adna... nyilván ezt más formában is el lehet érni, de azt az "érzést" semmi nem pótolhatja, amit a kultúra mélyebb megismerése ad.

Én tudom, milyen művészet nélkül létezni, mert még csak 4-5 éve olvasok és járok színházba. A legtöbben egész jól elvannak így, én persze már tudom, hogy kell nekem, mert leírhatatlanul jó érzés, amikor olvas az ember és dörögnek a szívében az ágyúk. Csak annyit tudok, hogy ez öröm.

Ha nagyon akarod, ott az önzés még az olvasásban is. Bár nem tudom, miért szükséges az önzést itt felhozni. Ez amolyan tinédzserfilozófia, ha nem haragszol meg. Minden önzés, mindenki önző, és akkor kész. Meg van fejtve minden.
Az emberi önzés legtöbbször nem szorul rá, hogy ilyen elvont és ártalmatlan módokon találjon utat magának, mint az olvasás általi emelkedés. :D
Bár ezek olyan általános dolgok, lehet így is gondolni, meg úgy is.
Emellett méééély tiszteletem neked, mert okos vagy és nagyon érzékeny a jóra.

Én hál' Istennek ebben a szellemben nevelkedtem, úgyhogy ezért máig hálás vagyok szüleimnek, bátyámnak és tanáraimnak, akik mutatták az utat.

Minden kritikát örömmel fogadok, ami építő jelleggel hathat rám, és nem az ellenszenv fűtötte valótlan rágalmak sorát akasztja valaki a nyakamba. Ezt nem ítéltem ilyennek, tehát köszönöm...=)
Nem tudom, hogy nálam ez idővel elmúlik -e, és tényleg kamaszos hevületem szülte e gondolatok, de szerintem nálam ez jellem kérdése. Erre térjünk vissza pár év múlva.. =P

Az utolsó mondatod pedig különösen köszönöm. Jólesik ilyesmit olvasni az ember lányának.